„Elkapott, mielőtt elmerültem volna…”
Akkor találkoztunk, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, úgy, ahogy akkor kellett és kértem…
Nem szépítem, nagyon magam alatt voltam… tartósan…
Kapaszkodót és iránymutatást kértem, és kaptam Szilvi személyében, aki már az első alkalomtól figyelt…
RÁM figyelt…!
Minden beszélgetésünk, minden házi feladat (mert kaptam, és kértem is 🙂 értem volt, személyre szabottan.
…és végre megérkeztem önmagamhoz… ahhoz a valakihez, aki mindig ott volt, de valahogy elfelejtkeztem róla… és igen… rájöttem, hogy ha belül rendben vagyunk, és elkezdünk „jóban lenni önmagunkkal” a külvilág is rendeződik, méghozzá látványosan…
Ez olyan jól sikerült, hogy alig volt időm megírni ezt a köszönőlevelet, annyi minden változott hirtelen és úgy felpörögtek az események…
Szóval önszeretet… hát igen… még tanulom, de már a külvilág mutatja, hogy jó úton vagyok… és igen… hálás vagyok mindenért, amit kaptam, köszönöm, hogy elkaptál, mielőtt elmerültem volna és felfelé indítottál el.
P.Andi