Vica ajkai közül hűs forrásként buggyantak fel az ősi szanszkrit imádság, a Gayatri Mantra dallamai. Úgy érezte, lelke egy kiszáradt sivatag, ez az ima pedig a megváltó eső. Olvasta, hogy tiszta szívből, rendszeresen énekelve, ez a mantra megszabadítja az embert a szenvedéseitől.
– Istenem! Add, hogy valóban így legyen! Annyira megérdemlem már! – fohászkodott éneklés közben, miközben lelki szemei előtt a Janóval és önmagával végigharcolt öt év képei peregtek.
A sokadik ismétlésnél Vica határozottan úgy érezte, hogy a hangok egyre inkább a szívéből, semmint a torkából zengnek elő. Addig folytatta az éneklést, amíg egész felsőtestét átjárta, betöltötte a dal, szívcsakrája pedig akkorára tágult, hogy teljesen körbefogta őt.
***
Vica várt. Egészen a mai napig. És most! Igen, most dőlt minden. Az öt év alatt felépített, és folyamatos renoválás alatt álló kártyavár főnöke néhány mondatától reszketni kezdett, falait alkotó lapjai úgy hullottak le, mint őszi szélben az elhalt levelek.
Vica minden porcikája remegett. Nem volt egyetlen sejtje sem, amely mozdulatlanul pihent volna karcsún ívelt testében. Agyában a gondolatok vad vágtában rohangáltak fel, s alá, s koponyája falának csapódva villámokat szórtak.
– Megcsalt!
– Doing!
– Nem hiszem el!
– Bang!
– Miért, Istenem, miért?
– Kopp, durr, puff.
Ezek voltak a becsapódó gondolatok hangjai. Egyetlen rejtett zúg azonban talán mégis maradt a nőben, amely csendes stabilitásban várta, hogy mikor lesz rá szükség. Ez a hely a szívében volt, annak is a legközepén. Ennyi reszkető sejt, ennyi cikázó gondolat között azonban egyáltalán nem volt könnyű eljutni ide, sem meghallani halk hangját.
Nem is volt rá szükség. Vica szíve tette a dolgát, és lassan, de biztosan kezdte sugározni a béke érzését, mely apránként betöltötte a nő egész lényét. A reszketés abbamaradt, a gondolatok megpihentek.
Ebben a belső csendben került sor Vica párkapcsolati alapelvének kivégzésére. A béke katonái elővezették a „Ha tehát Janó eljátssza egyetlen esélyét, akkor ne is reménykedjen második lehetőségben.” mondatot, és vérpadra állították.
– Végezd ki! – súgta lelke mélyéről egy hang. – Végezd ki, és engedd, hogy megmutassam neked az igazságot helyette.
Vicában ismét elindult a belső háború:
– Hogyan ölhetném meg az egyik legfontosabb alapelvemet. A tisztesség, őszinteség, hűség minden tartós párkapcsolat alapja kell, hogy legyen.
– Végezd ki, és engedd, hogy megmutassam neked az igazságot helyette. – ismételte kitartóan a Belső Hang.
Vica görcsösen kapaszkodott a gondolatmorzsába, miszerint, ha Janó valóban megcsalta őt, akkor itt most mindennek vége kell, hogy legyen. Az élet azonban finoman elkezdte kihúzni elméjének egyik legféltettebb kincsét, és a nőre hirtelen erős zokogás tört rá.
– De hát… de hát…
– Csak add ide! Kérlek! – Belső Hang lágyan, Vica szívét melengetve szólt.
A nő megadta magát. A könnycseppek megáradt patakként kanyarodtak elő szeme sarkából, és tisztára mosták lelkének rejtett zugait is. Amikor végeztek feladatukkal, Vica abbahagyta a sírást. Úgy érezte, üres, tiszta, hófehér lap lett a lelke. Már nem ragaszkodott az elképzeléshez, hogy minek hogyan kell lennie, egyszerűen csak hagyta, hadd alakuljon ki az, aminek meg kell történnie. Érzéseit gyorsan felmondta a fürdőkád mellett párásan várakozó telefon hangrögzítőjébe:
Kifolyt
Mint homok a kezemből,
úgy folyt ki minden döntés az életemből.
Csak ülök és vagyok.
Hatalmam semmi.
Csendben várom, hogy mi akar megszületni.
Rajtam már nem múlik,
mások döntik el,
hogy az én utam merre vezet.
A sakktáblán én már léptem,
s némán várom, mit lép rá az élet.
Üres vagyok teljesen.
Átadtam az akaratom,
mást nem tehettem.
Kifolyt a kezemből a döntés.
Még jó, hogy felkészített rá az élet.
Hónapok óta
minden pillanat ennek az eljövetelét szajkózta.
Nem hittem el, hogy meg fog történni,
sem azt, ha mégis, képes leszek túlélni.
Most itt a pillanat.
Ami ment elment,
csak a bizalom maradt.
Kifolyt a kezemből minden döntés.
Sosem tudtam,
hogy ez mekkora megkönnyebbülés.
Teljes üresség, üres teljesség.
Félelem semmi.
Nincs mit veszíteni.
Amit elvesz az élet, azt sosem nekem szánta.
Kár érte egyetlen könnycsepp, egyetlen perc bánat.
Ami megtalál, időt kér, hogy ideérjen.
A hitem vonzza, s taszítja kétségem.
Kifolyt a kezemből minden döntés.
A Jóisten sakk-mattot adott,
és teljes bizalmat kér.
Hitet, hogy tudjam, ajándéka nagyobb,
s türelmet, hogy kibírjam, amíg megkapom.
Ám legyen.
Legyen ez a vers az én ámenem.
***
Párat lépett a galéria másik végében, az íróasztalként is funkcionáló pulton felejtett telefon irányába, majd, még több lépés távolságból, bizonytalanul visszafordult kanapén pihegő főnöke felé. Aztán újra elindult a telefonért. Kit hívjon? A mentőket? Van Haden még mindig cefetül nézett ki. Vagy Janót? Na, őt ugyan minek? Leköpni az éteren át úgysem tudja, mást pedig nem akar közölni vele. Végül csak elérte a papírhalom alján rejtőző készüléket. Miközben tárcsázott, csupa értelmetlen gondolat cikázott az agyában:
– Miért nekem szólt először Van Haden? Miért az volt az első dolga, hogy engem kirúgjon? Mit tehetek én erről az egészről.
112. Reszketett a keze. Reszketett a teste. Reszketett a lelke. „Csing-ling-ling! Rossz számot hívott! Kérjük, ellenőrizze a számot, és tárcsázzon újra. The number you have dialed …” Vica az angol szavakra tért magához, bár már az élesen fülébe sípoló csengés is gyanús volt neki. Meredten bámulta a telefon képernyőjét. 112 az általános segélyhívó, vagy nem? Hoppá. Remegő ujjai a 111–et tárcsázták. A Mennyország számát. Az Isteni Én otthonát. Az Egység házát. Hogyhogy nem vette fel senki? Hát már a Jóisten sem elérhető? Mit sípol itt neki? Majd szétment a dobhártyája, a telefont pedig kis híján megreptette ijedtében.
Na, fussunk újra neki! Ha a Mennyország zárva, akkor Van Hadennek nyilván nem oda kell még mennie. Hívjuk a mentőket. És igen! Kicseng! „Váci utca! Budapest! Bourbon galéria! Egy férfi rosszul lett! Siessenek!”
***
Ha tetszik a regény, akkor rendeled meg a naplanya.konyvek@gmail.com címre küldött üzenetben! A rendeléssel kapcsolatos további információkat EZEN a linken találsz. Rendelés előtt érdemes lehet a GYÉMÁNTCSISZOLÓba, és az ARANYTÜKÖRbe is belekukkantani, hátha egyben kéred az egészet! Úgy nem csupán a könyvek olcsóbbak, de nem kell duplán/triplán postaköltséget fizetni. 
A Gyógyító Szerelemre, csakúgy, mint a többi írásaimra, 100% elégedettségi garanciát vállalok! Részletekért kattints a képre!
