– avagy ködös versek három hangulatban –
A három verset három különböző napon írtam. A hangulatom más volt, de a szürkeség egyformán lepett be mindent. Éppen ezért a versek kiválóan mutatják, mennyire sokat számít a belső hozzáállásunk, a gondolataink fókusza, és mennyire olyan a világ, amilyennek látni akarjuk!
Technikai megjegyzés: A verseket egymás mellett szerettem volna látni, ezért táblázatban illesztettem be (a honlapom sablonja csak így tudja kezelni). Asztali gépen gyönyörűen hozza a várt eredményt, de ha telefonon szeretnéd olvasni, akkor sajnos oldalra (nem föl-le) kell görgetni a második és a harmadik vers olvasásához. Nem vagyok egy informatikai zseni, úgyhogy köszönöm a megértésedet!
|
Köd 1 |
Köd 2 |
Köd 3 |
|
|
|
|
| – optimista – | – pesszimista – | – szarkasztikus – |
|
Ködbe búj Avalon a veszprémi táj, csöpög a levegő, mégsem fáj, hogy elmúlt a nyár, hogy elbújt napsugár, mert a Fény már belülről ragyog, ma én képviselem a Földön a Napot! |
Rothadó rózsákkal szegett úton haladok, Köd folyik az arcomba, Szívemből vér csorog. Öl az ősz, Kínoz a lét, Vajon lesz –e olyan, Hogy ez a rettentő útszakasz A végéhez ér? Jön-e még nyár, lesz-e újra Fény, vagy belül végleg meghal a remény… 🙁 |
Az erdőben sétálva egy kiszögelléshez értem, ahonnan máskor a település tornyait szemléltem. Ma kinéztem, és mit láttam? Ahogy a Nagy Szürke ráfeküdt a városra, és nedves fenekét az arcomba tolta…
|
Kép forrása: Pixabay
|
Kép forrása: saját fotó
|
Kép forrása: Pixabay
|
