Németh Szilvia nőiség mentor, írónő, life coach
Lépésről lépésre a kiteljesedett női lét felé
Üvegkönnycsepp lelkemet tenyeredbe helyezem. Vigyázz rám kérlek, mert annyit szenvedett már-e törékeny lélek! Annyi fájdalom hagyott mély nyomot múltamon! S bár gyógyult a múlt és gyógyult a fájdalom, de a sok heg nem enged feledni az utat, melyen a bölcsesség az enyém lett. S a hegek kellenek örök emléknek, hogy sose feledjem, amiért őket szereztem. …
Egyszer majd emlékké lesznek az átsírt évek, Egyszer majd erővé válik a fájdalom, Egyszer majd rózsaszirom illata ébreszt, Egyszer majd megpihenek válladon. Egyszer majd csenddé szelídül az Élet, Egyszer majd béke győz a harcokon, Egyszer majd rózsaszirom illata ébreszt, Egyszer majd Te is megpihensz vállamon. Veszprém, 2019.08.17. Megjegyzés: ez a vers a nehézségek …
– avagy ködös versek három hangulatban – A három verset három különböző napon írtam. A hangulatom más volt, de a szürkeség egyformán lepett be mindent. Éppen ezért a versek kiválóan mutatják, mennyire sokat számít a belső hozzáállásunk, a gondolataink fókusza, és mennyire olyan a világ, amilyennek látni akarjuk! Technikai megjegyzés: A verseket egymás mellett szerettem …
Fogadjátok szeretettel ezt az őszi verset, melyet 2021. októberében, a 44. születésnapom családi ünnepéről hazafelé jövet, egy lehulló levél látványa ihletett. Akkor már éreztem, hogy még voltak a lelkemben olyan mélyre temetett sebek, amelyek akadályozták az Életem kibontakozását, és amelyeket ideje volt elengedni. Ma, 2022.10.25-én ez a vers más okból jutott eszembe. Ma vettünk végső …
Ma reggel történt velem egy vicces dolog. Álltam sorban a kis pékség előtt, ahol vásárolni szoktam. Az üzlet elég picike, két, maximum három vevő fér el kényelmesen benne. A hátsó térben pedig sülnek a finomságok, így a meleg miatt gyakran van nyitva a kis bolt ajtaja. Most is ketten vásároltak előttem, ám az egyik sokáig …
Október 6.-a az Aradi Vértanúk Napja. Ez az írás általuk ihletve, kicsit az ő emlékükre is íródott, de talán több ennél. Megvallom őszintén, hogy gyerekként nem értettem a világosi fegyverletétel lényegét. A lelkem mélyén árulásként, gyávaságként bélyegeztem meg kiskamasz fejjel. Nem értettem, hogyan adhatták fel a küzdelmet ilyen nemes célért, és miért nem haltak …
Meztelen fák álltak őrt gondolataim fölött, szürke levegő arcomba csöpögött, a felhők fölött mégis örök Nap sütött, … és én tudtam… Védtelen lényemet tenyeredbe helyeztem, szívem ott dobogott ujjaid között, én vártam, hogy a Fénybe emeled vagy egyetlen mozdulattal megölöd. Bizalmam szent volt, hitem végtelen, s ha sikítottam is, mikor féltem, sosem engedtem el …
Az alábbi verset a mediátorképzés “színsakk” gyakorlata, illetve a mediációval, mint az Életfeladatom részével szembeni ellenállásom lassú legyőzése ihlette. 🙂 Mert az Életfeladatunkat a Lelkünk választja, de az Elménknek ez nem mindig tetszik. 🙂 Ha te is így vagy ezzel, vagy esetleg nem is tudod, hogy mi lenne az a küldetés, amiben kiteljesedhet a Lelked, …
„Ó, bárcsak a megérzésemre hallgattam volna!” Neked hányszor hagyta már el ez a mondat a szádat? Olyan sok eset van, amikor az első sugallat lett volna a jó megoldás. De olyan is bőven akad, ahol a második vagy sokadik gondolat bizonyult volna jobbnak. Honnan is tudhatnánk, hogyan is ismerhetnénk fel, hogy mi az igaz? Azt …
Egyszer volt, hol nem volt, a Végtelen Erdő végétől hetvenhét napnyi járásnyira volt egy gyönyörű királyság, ahol egy öreg, és bölcs király uralkodott. Volt ennek a királynak egy szép szál dalia fia, Csongor. A királyfinak mindene megvolt, mit csak szem-száj megkívánhatott, mégis valami örök hiányérzet gyötörte a lelkét. Olyan volt ez, mintha a gyomra helyett …