A Húsvét a termékenység és az újjászületés ünnepeként magában hordozza a test és a lélek megújulásának lehetőségét. Velem is ez történt. Bár az előző posztomban beharangoztam a következő témát, azt most kicsit elhalasztom, és engedem, hogy a friss élményem áramoljon ki belőlem. Nagyszombaton ugyanis részt vettem egy születésélmény feldolgozó csoportban.
Amikor kicsit visszatekintek az Életemre, azt látom, hogy a számtalan átélt traumatikus esemény hatására hetvenhét falat húztam magam köré. Ezeket a falakat szorgosan bontottam az elmúlt több, mint másfél évtizedben, azonban a fogantatásom és születésem körülményeinek feldolgozása egészen tegnapig váratott magára.
Papp Judit (https://pappjudit.webnode.hu) eseményén megrázó felismerés volt számomra, hogy életem természetes folyását megzavarta, hogy a női lét hét kapuja, a fogantatás, születés, első menstruáció, első szexuális élmény, első szülés, változókor és halál nem a természetes sorrendben nyíltak meg előttem. Kora gyermekkori szexuális abúzus során ugyanis az első menstruációt megelőzi a szüzesség elvesztése. A test és a lélek felkészületlen még erre az eseményre, amit természetesen tovább nehezít az erőszak ténye, és vérfertőzés esetén az elkövető személye.
Azonban számomra meglepő módon nem ez volt a leghangsúlyosabb a folyamatban, hiszen mire ide eljutottam, már nagyon alaposan megdolgoztam magamban ezt a traumámat. A legnehezebb pont az volt, amikor az ősöktől átvett mintákkal, esetemben konkrétan anyai nagymamámmal dolgoztam. Ő, mint az korábban említettem, csoportos nemi erőszakban vesztette el 18 évesen a szüzességét. Ebből az erőszakból gyermek is fogant, így ő volt Nagyi első szülése, amit újabb tragédia követett. Ugyanis Dédipapám, Nagyi tiltakozása ellenére elvette a gyermek életét. Ezt a borzasztóan fájdalmas emléket adta tovább tudat alatt a Nagymamám a lányainak, és rajtuk keresztül az unokáinak. Így az én születésem is nehezen zajlott, amihez sokat hozzátett, hogy Édesapám a magzatvíz elfolyása után még gyorsan elkapta (megerőszakolta?) Anyukámat.
Ezek után mondanom sem kell, hogy semmi kedvem nem volt kiküzdeni magam abba világba, amely így várt rám. Nem is sikerült, elakadtam a születés folyamatában, és vákuummal kellett kisegíteni. Ez az elakadás aztán millió dologra nyomta rá a bélyegét az Életem során.
Szinte bármibe fogtam, bármit akartam megszülni a földi síkra, az félbemaradt. Nehezen született meg a fiam, az ő Életét is vákuummal kellett megmenteni. Nehezen szültem meg az első könyvemet (négy év volt, mire sikerült), és számtalan írásom van félbehagyva. Nehezen született meg bennem, hogy mivel is szeretnék foglalkozni, és hogyan tudok leginkább másoknak segíteni a tapasztalataim által. Millióképpen definiáltam magam. Voltam környezetmérnök, író, coach, mediátorsággal is próbálkoztam, csakúgy, mint nőiség mentorálással. Mindet magaménak hittem, és mind kudarcba torkollott, félúton elakadt. Bármelyiket is választottam volna, sikerre vihettem volna, de én mindenben elakadtam.
Most végre rátaláltam arra, amit teljes lélekkel választottam. Ezt szeretném maximális erőbedobással végezni, ezért jött el számomra most a születésem feldolgozásának ideje.
Ahogy születünk, úgy élünk, ahogy élünk, úgy halunk. Amikor az előkészítést követően átküzdöttem magam a szimbolikus szülőcsatornán, az volt bennem, hogy meg tudom csinálni. Ez, mármint a születés és az Élet csak egy küldetés. Aztán amikor a csatornából kijutva megpihenhettem az Édesanyámat szimbolizáló hölgy karjaiban, megértettem és megéreztem, hogy az Élet nem csupán küldetés, hanem ajándék is, amit itt az ideje örömmel és teljes szívvel élni!
Az illusztrációként használt első kép a Pixabay-ről Karin Henseler képe, a második kép pedig a születésélmény feldolgozáson készült rajzom.
#trauma #nemierőszak #szexuálistrauma #gyermekkoritrauma #fejlődésitrauma #traumalkímia #születés #újjászületés