Tiszta Teremtés: ami kimaradt

Amikor megírtam a Tiszta Teremtésről szóló cikksorozatot, azt gondoltam, beletettem a jelenlegi legjobb tudásomat, most azonban úgy érzem, két fontos dolog mégis kimaradt. Pótolom a hiányosságaimat.

Felelősségvállalás és hála

Ahhoz, hogy valóban Teremtővé válhass, elengedhetetlen, hogy felvállald a felelősséget az Életedért. Kiindulási pontként pedig a jelen pillanatért, a jelen élethelyzetedért. Ezt a pillanatot is Te magad alkottad, vonzottad be az Életedbe. Amíg jelenlegi helyzeted létjogosultságát nem ismered el, addig bírálod a saját teremtésed, ítélkezel Isteniséged felett, önmagadat pedig az Élet és a külső körülmények áldozatának tekinted. Az áldozatok pedig nem tudnak teremteni.

Tiszta Teremtésed kiindulási alapja tehát a jelen pillanat tökéletes elfogadása. A hála pedig az az érzés, amely megmutatja, hogyan is állsz ezzel. A hála az ölelés, amellyel magadba olvasztod a pillanatot, és te magad is beleolvadsz a pillanatba.

Amikor a szívedben hálás tudsz lenni mindenért, valóban mindenért, ami az Életedben megjelenik, akkor állsz készen arra, hogy a szenvedést elengedve Te magad teremtsd a saját valóságodat. És ezzel érkezel el a cikksorozat első állomásához, melyet ITT olvashatsz újra, ezúttal talán kicsit más szemmel.

A hitről még egy fontos gondolat

A sorozat második cikkében írtam a hitről, ám talán a legfontosabb dolog kimaradt, de ez csak az utóbbi napok tapasztalata. Amikor az úton járunk, és haladunk önmagunk felé, éjszakák és nappalok éppúgy követik egymást, mint a hétköznapi életünkben. Vannak világos és sötét napszakok. Van, amikor látjuk az utat, pontosan tudjuk, mit kell tennünk, merre kell haladnunk. Ilyenkor könnyű hinni, szinte nem is kell, mert a hit a természetes állapotunk. „Hiszem, ha látom!” –szokták mondani, és világos életszakaszainkon valóban látunk, tehát hiszünk is. Ám ahogy haladunk a belső úton, és telik az idő, akarva, akaratlanul, ismét ránk sötétedik. Nem látjuk az utat, nem tudjuk, hova lépünk legközelebb. Nos, hinni, igazán hinni éppen ilyenkor kell!!! Amikor megszűnik a külvilág körülötted, és sötétben tapogatózol, akkor is hiszed-e, hogy jó úton jársz, és hazatalálsz a Fénybe? Mersz tovább menni, vagy kétségbe esel?

Tudtad, hogy ezekben a sötét pillanatokban megélt kétségeid, hitetlenségeid rombolják azt, amit a fényes időszakokban felépítesz? A teremtésed olyan, mint Déva vára. Nappal a tudásod, a hited és a tetted építi, de ezt az éjszaka leple alatt a hitetlenséged porig rombolja. Ezért nagyon fontos: éjszaka is higgy! Ha nem látod az utad, akkor is hidd, hogy nem tévedhetsz el soha! Ha éppen nem tudod, mit kell tenned, akkor várj, de közben is higgy! Higgy Önmagadban és higgy az isteni bölcsességben! Ahogy már írtam, a hitedhez a szívcsakrádra van szükséged. És a szíved az, ahol a saját középpontod van, a saját isteniséged lakozik. Higgy, és ne veszítsd el a vele való kapcsolatodat! És akkor tényleg minden rendben lesz!

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy…”

Zsoltárok könyve 23. rész

Remélem, ezúttal is segíthettem Neked! Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is, hátha éppen erős hitre van szükségük!

Szeretettel:

Szilvi